Seth Godin: Hab a tortillán
(HVG Könyvek 2008., 295 oldal)
Minden olyan pofonegyszerű és könnyű – ez volt az érzésem, miközben Seth Godint olvastam. Mert az amerikai marketing guru könyveiben sorjáznak az ötletek, néhány szóban intéz el olyan problémákat, mint link-, vagy közösségépítés, emellett pedig magától értetődőnek tartja, hogy az ember képes váltani és változtatni akár az évek hosszú sora alatt megcsontosodott gondolkodásmódján is.
A Hab a tortillán című opuszban a korszerű marketing tizennégy trendjét mutatja be szokásos laza, olvasható stílusában. De mi is az a korszerű, vagy ahogy a „mester” mondja, „új” marketing, amelynek pilléreit szépen összeszedte nekünk a könyvben? Lényegében nem más, mint az online eszközök hatékony és maradéktalan kihasználása.
Például a bizalom, az áru, vagy a szolgáltatás köré font kerettörténet, vagy éppen a közösség.
Mindez pedig az internet nyújtotta lehetőségek révén előbb-utóbb sikert eredményez. Legalábbis Godin szerint. Isten ments, hogy vitatkozzak vele a Google AdWords, a YouTube, a MySpace, vagy éppen a blogok hasznosságán! (Ez utóbbi egy blogon amúgy is hülyén nézne ki.) Ugyanakkor az az érzésem, hogy alkalmanként kicsit túlbecsüli ezek jelentőségét. Ez nem biztos, hogy az ő hibája. Inkább annak a ténynek a nem elfelejtése, hogy Godin az USA-ban él, én meg Magyarországon. Utóbbi országban pedig az emberek (fogyasztók) ugyan sok szempontból hasonlítanak a tengerentúliakra, de az internet használati szokások kissé eltérnek az amerikaihoz képest.
Abban viszont például teljesen egyet tudtam érteni a szerzővel, hogy miként segítheti egy jó sztori a termék eladhatóságát. Godin egyebek mellett a Magyarországon is népszerű és már-már státusz szimbólummá nemesedett Moleskine-jegyzetfüzet példáját emlegeti fel. A világszerte 10 és 20 dolláros áron értékesített kis füzetről minden használója tudni véli, hogy Hemingway és Picasso is írogatott és rajzolgatott ilyenbe. Akárcsak kései követőik, akiknek Moleskine-jegyzetfüzetbe elkövetett firkálgatásairól blog is született. Nem csak illusztris társaságba, hanem szórakoztató közösségbe is csöppen tehát mindenki, aki ilyen füzetet vásárol. Életérzés. Ez kell az embereknek – mondja Godin.
Érdemes megnézni azt is, hogy mit csinált a Normann Copenhagen a WOOFY design kábelkutyájával. A történet ugyanaz. Én meg azóta is azon töprengek, hogy mi az az egyszerű, jegyzetfüzet-fontosságú hétköznapi tárgy, aminek ilyen siker sztorit lehetne kreálni.
Még nem jöttem rá.
