Seth Godin: Törzsek – Te is lehetsz vezető
(HVG Könyvek 2009., 219 oldal)
Csalódott vagyok.
Nem is próbálom palástolni. Persze, nem mindegy, hogy hogyan ül neki az ember egy könyvnek. Ha úgy, hogy nem vár tőle semmi különöset, akkor felfokozott várakozás híján kisebb a hiányérzet is. De ha előzőleg már kellően felcsigázták, akkor nagyobb a koppanás is az elmaradt élmény miatt. Márpedig Seth Godintól legújabb könyvében, a „Törzsek”-ben nem kaptam meg azt, amit legutóbb a „Hab a torillán”-ban igen. Néhány poszttal korábban jó nagyot lelkendeztem a remek stílusban megírt, tanulságos sztorikkal és egy csomó ötlettel megspékelt kötetről.
A „Törzsek”-ben sem a stílussal van a gond. Azt hozza Godin. De mindvégig az volt az érzésem, hogy amit a modern marketing tengerentúli tudora el akart mondani, azt kétszáz helyett tulajdonképpen két oldalon is összefoglalhatta volna. Az előző könyv egy jól szerkesztett, nagyon logikusan felépített munka volt. A mostanit nem tartom annak.
Mentségemre legyen mondva, talán maga Godin is érezte, hogy valami nem teljesen kerek, mert a kötet végén minden kertelés nélkül kiböki: „rengeteg szurkapiszka megjegyzést fogok majd kapni emiatt, a könyv miatt. Az emberek majd azt fogják mondani, hogy túlságosan szervezetlen az anyag, hogy nem elég gyakorlatias, vagy azzal vádolnak majd, hogy túlságosan sok erőfeszítést várok el annak érdekében, hogy véghez vigyenek valamit.”
Az idézet elejével kapcsolatban csak azt tudom ismételni, hogy jogos a félelem, de az utóbbi gondolatról azt mondom: máshogy nem megy. A közösségek, „törzsek” szervezése valóban embert kívánó feladat. Teljes embert. Éppen ezért szerintem naivitás azt gondolni, hogy amennyiben marketingeszközként kívánjuk használni, akkor mintegy mellesleg is elég vele foglalkozni. Nem. Iszonyú idő-, és munkaigényes dologról beszélünk. Hiszen nem elég, hogy egy adott cél érdekében próbálunk embereket közösséggé gyúrni. Mindezt a csoport folyamatos növekedése, vagyis összetételének változása, valamint a külvilág és a tagok állandó reakcióinak permanens értékelése és – szükség esetén – megválaszolása mellett kell tennünk. Méghozzá záros határidőn belül, hiszen az online felületeken nem engedhetjük meg magunknak a hosszú reakcióidőt.
Nincsenek kitaposott utak sem. Godin is megjegyzi, hogy a vezetés legfontosabb jellemzője: „az ember olyasmit csinál, amit még senki nem csinált előtte.” A többieknek pedig ha tetszik, amit a vezető csinál, csak követniük kell.
A két út tehát adott. Tessék választani!
