Szórakoztató – ez talán az a jelző, amelyet az összes sikeres vírusvideóra ráaggathatunk. Az online eszközök, például közösségi tartalommegosztók segítségével terjeszthető rövidfilmek mára szétfeszítették a hagyományos reklám kereteit. A legendás reklámguru, Ogilvy szerint a hirdetés akkor ér valamit, ha „eladja” a terméket. Ebből a szempontból a vírusvideók hatékonyságáról élénk vita folyik, de megcáfolhatatlan bizonyítékokkal még senki sem állt elő sem pró, sem kontra. Az Old Spice hatalmas sikerű kampányát például keresztben-hosszában elemezték a csodálók, de az eladási mutatók már nem igazolták vissza azt a feltételezést, hogy a lenyűgözött nézők egyúttal ugyanolyan lelkes vásárlókká is átlényegültek volna.
Ami viszont kétségtelen: ha nem a szikár kereskedelmi adatokat nézzük, hanem mondjuk az ismertség növelése a cél, akkor egy jól sikerült vírusvideóval elérhetjük, hogy beszéljenek rólunk. A siker receptjét a kommunikációs boszorkánykonyhák séfjei általában a következő alapanyagokból állítják össze: végy egy karaktert – lehet sztár, vagy egy széles körben ismert, de a ciki kategóriába tartozó személy is, de persze tök ismeretlen is – és helyezd szokatlan, fura, szórakoztató, meglepő, stb szituációba. A vírusvideók alapvető jellemzője a „jólfésültség” minden jellemzőjének elhagyása. Kézi kamerázás, váratlan, vagy annak tűnő helyzetek, rögtönzések teszik még hihetőbbé a user számára, hogy nem is reklámmal van dolga, csak egy szórakoztató kisfilmmel. A Pepsi David Backhammel készített vírusvideójában például ennek a receptnek a profi megvalósítását láthatjuk. A kultivált sztár kezében pedig csupán – mintegy mellesleg – tűnik fel az üdítőital.
Ezt az egy poénra kihegyezett tartalmat persze boldog-boldogtalan örömmel osztja meg másokkal, így a közösségi médiát naponta használók rendkívül költséghatékonyan továbbítják üzeneteinket. Siker esetén pedig jöhet a következő, amit jól adagolva prezentálhatunk az egyre türelmetlenebb publikumnak, miként azt az Old Spice is tette.
