„Az állam én vagyok” – a XIV. Lajos francia királynak tulajdonított mondás a történelem egyik legismertebb önmeghatározása
…lenne, ha valóban XIV. Lajos mondta volna. De valójában csak tettei alapján „adták a szájába” a kortársak, s az egyeduralkodóról alkotott képhez e kijelentés olyan jól illett, hogy az utókor is elfogadta, sőt manapság is közhelyként terjeszti ezt a legendát.
A napjainkban personal branding-nek, magyarul leggyakrabban „én-márkázásnak”, vagy „személyesmárka-építésnek” nevezett módszer lényege éppen ez: hatékonyan, hosszú távon befolyásolni azt, hogy mit gondolnak rólunk mások. Ha ezt tudatosan, a marketing eszköztárát használva folyamatosan tesszük, akkor tulajdonképpen már helyben is vagyunk, hiszen saját brandünket építjük.
A personal branding-et mind többször emlegetik cikkekben, előadásokban és sok félreértés is kapcsolódik hozzá. Egyet mindenképpen érdemes eloszlatni:
a personal branding NEM azonos a hírnév-gyártással.
Igaz, hogy sok híres ember tudatosan építette, vagy építtette fel azt a képet, amely a közvéleményben róla él, de személyes márkája lehet egy úgymond átlagos embernek is. Ha környezete nem egyszerűen elfogadja, hanem sikeresnek tartja, megbecsüli, valami miatt példaként tekint rá, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a personal branding működött nála.
A személyesmárka-építésnek tehát lehet a célja akár az is, hogy híres legyek, de szűkebb értelemben arról van szó, hogy egy adott körben, például egy szakmai közegben tudjanak rólam és ismerjenek el.
A sikeres personal branding alapja az önismeret. Ha nem vagyunk tisztában értékeinkkel, erősségeinkkel, erényeinkkel, vagy éppen hibáinkkal, gyengeségeinkkel, és ami még rosszabb, becsapjuk, áltatjuk magunkat, akkor nem lehet eredményes a személyesmárka-építés.
Összefoglalásképpen tehát: a personal branding a reális önképre épített imázs, egy csipetnyi pszichológiával, egy csipetnyi marketinggel és jó sok tudatossággal.






